A hazai punk élvonalához tartozó HétköznaPI CSAlódások túl van már a második ikszen, de úgy tűnik nem fog rajtuk az idő vasfoga. A pécsi banda nem szeret különösebben nosztalgiázni, de van, aki miatt időnként mégis felidézik a múltat. Az 5 éve autóbalesetben elhunyt egykori zenésztársra, Balha Vilmosra emlékezett a banda a Rocktogonban, az emlékesten az ősrégi nóták mellett felcsendültek a volt basszusgitáros kedvenc számai is. A punk fénykoráról, a legendás Punkcirkuszról, az elmúlt időszakban lezajlott tagcseréről és természetesen a sásdi Sidről, azaz Viliről a koncert előtt beszélgettünk Ferivel és Barnával.
Tavaly töltötte be a 20. életévét a Picsa. Az ünnepi hangulatot fokozta az Inkább húsz, mint túsz című kislemez, melyet fel is tettetek a netre úgy, mint a legutóbbi albumot. Hosszú idő után egy klipet is forgattatok a Csak egy éjszakára című számra. Elég zsúfolt volt a tavalyi év, nem?
Feri (Megyeri Ferenc, ének): Elég mozgalmas évet hagytunk magunk mögött ez igaz, de tulajdonképpen majdnem minden év így telt el, úgyhogy annyira nem tűnt zsúfoltnak a 2010-es év.
Hogyan ünnepeltétek meg a kerek évfordulót?
Feri: Két születésnapi koncertet szerveztünk. Az egyiket májusban a budapesti Crazy Mama-ban, a másikat meg november végén a pécsi Ifjúsági Házban. Sajnos az előbbi nem sikerült olyan jól.
Aznap zúzott a Metallica a Puskás Stadionban..
Feri: Igen, de nem a Metallica miatt. A hely vagy a környék valamiért mindig is egy rossz óment jelentett számunkra. Emlékszem, anno a Huszáréknak (Huszár János, Barackca) volt a NemArt klubjuk arrafelé, ott már 10 éve is gyenge nézőszámmal bíró bulikat tartottak. A fővárosi szülinappal szemben a pécsi nagyon jól sikerült.
Mennyire vagytok elégedettek az elmúlt 20 évvel?
Barna (Bársony Barnabás, gitár): Nem szoktam különösebben a múltba tekinteni. Számomra a húsz év csak egy szám, nem több. Egyikünk sem az a nosztalgiázó típus, hogy de jó volt mit tudom én 1996-ban. Persze egy viszonylag nagy múltra visszatekintő zenekarnak vannak korszakai. Talán a '95-'98 közötti időszak volt a csúcspont, mert akkor sokkal többen jártak koncertekre és jobb bulijaink voltak.
Jobbak voltak bulik a 90-es években?
Barna: Ha a közönség szempontjából kérdezed, akkor egyértelműen igen, mert akkor divat volt a punk.
Feri: Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a ’95-’99 közötti időszak volt a punk fénykora Magyarországon. Csak úgy özönlöttek az emberek a fesztiválokra. Egy-egy Kamikaze fesztivál alkalmával 900-an tombolták végig a koncerteket, még a falról is csorgott az izzadság, Jelenleg apály van, de voltak úgynevezett legendás idők, ez vitathatatlan.
A 10 éves buli megjelent VHS-en, várható a 20 éves születésnapról is egy DVD felvétel?
Feri: Jól sejted. Összesen három koncertet vettek fel elég profi technikával: az áprilisi PEN-t (Pécsi Egyetemi Napok), a nyári Rockmaratont, valamint a novemberi pécsi jubileumi bulit. Minden koncertről hét-nyolc dal szerepel majd a DVD-n, de a számok között lesznek különböző bejátszások, mert természetesen készültek snittek a backstage-ben, a turnébuszban és hasonló helyeken. Egyelőre a Három csapás, avagy a Köztársaság utolsó lehelete munkacímre hallgat az anyag, de ez még változhat.
Barna: Reményeink szerint őszre kijön az anyag.
Barna, a Tankok helyett Pankok filmen azt nyilatkoztad, hogy a Terrorista visszatér lemez egy nagy vízválasztó volt a zenekar számára. Mitől tartod annak?
Barna: Akkor csatlakozott hozzánk Frigyes (Bánfalvi Attila), így két gitárral már teljesen más lett a hangzás, sokkal több lehetőség rejlett a közös zenélésben. Ezért mindenképpen nevezhetjük vízválasztónak.
Mikor mondtátok, hogy ez már több mint örömzenélés a garázssoron?
Barna: Soha.
Feri: Miért mondtuk volna ilyet?
Mert a közönség egy meghatározó hazai punkbandának tart.
Barna: Ez abból adódik, hogy már húszéves a banda. Nem éreztünk nagy változást az életünkben. Mindenki ugyanúgy dolgozik, ebből ugye megélni nem lehet, igazából nem is cél. Talán zeneileg fejlődtünk, hiszen óhatatlanul is fejlődik az ember húsz év alatt, de a zenéléshez való hozzáállás és a mentalitás nem változott.
Feri: Mondjuk, én örülnék annak, hogyha egy minimálbért össze lehetne kaparni a zenélésből, de hát szó nincs erről, ezért aztán mindenki dolgozik.
Nekem úgy tűnik, hogy a Dollár, hatalom, pornó és a Globalhé esetében is egy minőségi váltás történt, legalábbis hangzásban. Hogy látjátok?
Barna: Ha így van, akkor az a Mikinek (Mészáros Miklós) köszönhető. Egy képzett zenésszel lettünk gazdagabbak, ami egy nagy lökést adott a zenekarnak. Sokkal dinamikusabb lett a zenénk, azzal, ahogy püfölte a bőrt. Igaz, egy kicsit bolondos a fickó.
Ezért is ragadt rá a Bolond becenév? Szaki szerint egész nap megy a takk a fejében.
Feri: Ha csak az menne! Visszatérve a kérdésedre, a Globalhé volt az elsı album, amit Pécs legjobb stúdiójában a Fidóéknál vettünk fel. Fidó nemcsak a stúdiót, illetve a cuccait biztosította számunkra, hanem zeneileg is segített nekünk: feljátszott pár rövidebb szólót, itt-ott a vokálba is beszállt. A hangzás ebből kifolyólag változott, de azért 5-6 év alatt a zenekar is fejlődött zeneileg. A legutóbbi lemezeink is legalább ennyire jók, ha nem jobbak. Az más kérdés, hogy a punk már nem trend, de ettől függetlenül lehet egy zenekar sokkal jobb, mint korábban.
Kezdetben sokan kommunista-kádárista punkzenekarnak tartottak titeket, viszont az idő előrehaladtával mintha levetkőzte volna ezt az énjét a banda. Mennyire volt ez tudatos folyamat?
Feri: Nem vetkőztünk le semmit. Más kérdés, hogy a közönség félreért bizonyos dolgokat. Köztudott, hogy a punk önkényuralmi jelképekkel is dolgozik. Sid Vicious se volt náci vagy fasiszta, pedig horogkeresztes pólóban rótta London utcáit. Mi egy másik jelképpel dolgoztunk, de azt nevezhetjük nyugodtan polgárpukkasztásnak. Mikor 1990-ben a kommunizmus után végre fellélegzett az ország, majd jött egy zenekar, amelyik elkezdte dicsőíteni azt a győűölt korszakot, persze, hogy sok embernek égnek állt a haja. Jöttek rendre a feljelentések, még a 2000-es évek elején is. A punk így dolgozik már 1977 óta, mikor színre lépett a Sex Pistols. Mi őket, az ún. 77-es iskolát követjük, vagy ha úgy jobban tetszik, másoljuk. Ha valaki ezt félreérti, az nem a zenekar hibája.
Hogy éltétek meg a punkcirkuszos idıszakot? Azóta nemigen volt ekkora megmozdulás, pedig igény lenne rá vagy tévedek?
Barna: Akárhová mentünk az országban, teltházas koncerteket csináltunk, de hát akkor divat volt a punk. Most hiába szerveznénk punkcirkuszt ugyanezzel a felállással, valószínűleg tizedannyian lennének a bulikon.
Feri: Valóban, a Punkcirkusz egy sikeres kezdeményezésnek mondható, mert nem csak a zenekarok vándoroltak az országban, hanem punkok is. Igen, az egy csúcskorszaka volt a punknak, viszont kilátásban van ősszel egy 8 állomásos országjáró turné a Prosecturával, csak még nem tudjuk, hogy mely zenekarok tartanak velünk.
Milyenek voltak ezek a bulik?
Feri: Az egész úgy nézett ki, hogy volt három főzenekar az Auróra, a Prosectura, meg mi és voltak vendégek. Például a Rózsaszín Pittbull, a Kétes, a Cadaveres De Tortugas, az Enola Gay, de volt olyan, mikor a Konflikt is csatlakozott a vándorcirkuszhoz. Nagyon nagy élmény volt megélni ezt az időszakot. Haverság, buli, pia, rakkenroll, amit el tudsz képzelni.
Mikor volt az utolsó ilyen megmozdulás?
Feri: Ha jól emlékszem 2000-2001 környékén "cirkuszoltunk" utoljára a Prosecturával meg még valakivel, de az Aurora már nem jött velünk.
A honlapon olvasható hír szerint Mészáros „Bolond” Miklós elhagyja a Picsa legénységét. Miki míg nálatok püfölte a bőrt, addig párhuzamosan zenélt a Clash City Rebels, illetve a Triton zenekarokban. Túl sok volt neki ennyi zenekar?
Barna: Mi voltunk neki túl sok. Nem egyezett az elképzelésünk a próbákkal kapcsolatosan.
Úgy érted zeneileg?
Barna: Nem, zeneileg nem volt gond.
Feri: Azért zeneileg is akadtak vele problémák. Miki egy idő után már attól dührohamot kapott, ha valaki félrenyúlt
a próbán. Mondjuk úgy, idegileg nem igazán volt toppon a srác, így aztán nehezen tolerált minket és könnyebben kiborult.
Barna: A lényeg, hogy 12 évet kibírt velünk, és hogy harag nélkül el tudtunk elválni egymástól.
A fúvósotok, Bruszel Balázs mennyire vált állandó taggá? Tervezitek továbbvinni a trombitás/ska vonalat?
Feri: Balázs nálunk állandó vendégzenészként fújja a trombitát, de zenél a Sear Bliss-ben és a Psycho Mutantsban is. Tegnap óta viszont hivatalosan is bővült a zenekar Czimerman "Cimi" Csabival, aki egyébként jazzdobos.
Barna: Jövőben is lesz jó pár nóta fúvós támogatással, attól függ milyen számokat sikerül irkálni. Lehet, hogy csak egy-kettő, de az is lehet, hogy tizennégy nótában lesz trombita.
A legutóbbi nagylemezen Gyóni Géza legismertebb verse, a Csak egy éjszakára is szerepelt. Vannak még más költők, akik helyet kaphatnak a következő albumokon?
Barna: Megyeri összes.
Feri: Mondjuk Shakespeare. Viccet félretéve, amit akartam, azokat meg is valósítottam, gondolok itt Allen Ginsbergre, József Attilára, Gyóni Gézára. Egyelőre nincs tervben semmi konkrét, de elképzelhető, hogy ha valami eszembe jut, akkor azt megzenésítjük, mint az előzőeket.
„Ha az embert nem érdekli más ideológia, jólesik néha ordibálnia, azt hogy Riariaanarchia” Vannak még ideológiai alapon magát anarchista punknak valló személyek Magyarországon?
Feri: Inkább nihilistákról beszélhetünk, mint anarchistákról. Ez egy nihilista alapvetés, semmi több. Ha úgy tetszik, egyfajta dac az aktuális rendszerrel. Nem gondoltam mögé ennél többet.
Térjünk rá a mai estére. Ha jól tudom, többször rendeztetek már Willy emlékkoncertet. Miben különbözik egy ilyen jellegű koncert a többi Picsa koncerttől?
Feri: Willy emlékkoncertet?
Rosszul tudom?
Feri: Hát, ha úgy vesszük, akkor gyakorlatilag kettıt tartottunk eddig. Az egyiket pontosan két nappal a halála után, ami egy normál koncertnek indult, de a sajnálatos baleset miatt átalakult emlékestté. A másikat, amit  nevezhetünk jótékonysági koncertnek is, pár hónappal a halála után tartottuk. Így volt mondhatni két emlékkoncert abban az évben, de a kerek évforduló kapcsán most van az első ilyen megemlékezés.
Barna: Nem kívánjuk elfelejteni a Vilit, szerintem a közönség is így van ezzel, ezért a kerek évfordulókon meg fogunk rá emlékezni, mert megérdemli.
Ha jól tudom a kezdeti időszakban Ő énekelt, aztán Feritől vette át a basszusgitárt, ugye?
Barna: Legelőször egy Egon nevő srác énekelt, de Ő nem igazán jött be.
Feri: Ezt követően az volt a felállás, hogy a koncert egy részén a Vili énekelt és én basszeroltam, a felénél meg cseréltünk. Így játszottunk az elsı fél-egy évben, aztán mikor felvettük az első, Szép az ország című demónkat, már én énekeltem. Nem én voltam az első énekes, de alapító tag voltam, csak elıször a négyhúrost pengettem.
Vili elég egyszerűen, de annál lényegretörőbben így nyilatkozott magáról: "Én vagyok a Vili, nem vagyok egy kibaszott művelt ember, de fasza gyerek vagyok." Ti hogy jellemeznétek őt?
Feri: Emberséges és bohém. Vili egy igazi szabad ember volt.
Barna: Így van, Vilinek nem voltak korlátai. Azt csinált, amit akart, semmilyen korlát nem tudott neki gátat szabni.
Feri: Még az etikett sem érdekelte, azt is sutba vágta néha.
Amolyan pótolhatatlan mókamesterként vált ismertté a közönség körében.
Feri: Számtalan história kötıdik a nevéhez, hetekig mesélhetnénk róla sztorikat. Azt szoktuk mondani, hogy mindenkinek van egy Vilis kalandja...
Barna: ...amitől fetrengeni lehet a röhögéstől.
Az Én, József Attila, itt vagyok c. album környékén kilépett a zenekarból. Miért döntött így?
Barna: Egyrészről úgy érezte, hogy zeneileg már nem tud mit hozzátenni a zenekarhoz. Persze mondtuk neki, hogy nem kell, nekünk elég az, ha ı a Vili, de hiába. Másrészről meg ott volt a családja és ennek megfelelıen akart Ő is élni. Változtatni akart az életmódján, nyilván ez nem ment egyik napról a másikra.
Feri: Vili próbálkozását, leginkább Maoék nagy ugrásához tudnám hasonlítani: egyik pillanatban még nyomoroncok vagyunk, másikban már ipari nagyhatalom akarunk lenni. Elkezdte ugyan az esti sulit, de emellett ugyanúgy piált, nem is keveset. Így nagyon nehéz változtatni. Az igazat megvallva, Vilit nem tudtam volna egy lenyugodott, megállapodott családapaként elképzelni. Neki nem ez volt a karmája, nem a sorsát kezdte el élni és utolérte a végzete.
Mivel kedveskedtek neki a mai este?
Barna: Azok a számok fognak felcsendülni, amiket még vele játszottunk és amiket szeretett. Leginkább a zúzósabb vagy a piálós nóták kerülnek előtérbe, úgy mint a Szemben a bordélyház, vagy a Mi nem tetszik? Ezekben élte ki magát a színpadon, tudott ordibálni meg hasonlók.
Miben különbözik a HétköznaPI CSAlódások a többi punkzenekartól?
Feri: Annyiban talán, hogy ennyi idő után sem váltunk hiteltelenné sok más régi motorosnak számító bandával szemben. Egy hajszálnyit változott ugyan a zenekar, de az alapvető attitűd, amivel a legelején elkezdtük az egy fikarcnyit se.
Barna: Ha különbséget kéne mondanom, akkor azt emelném ki, hogy mi nem tizenévesen kezdtünk el zenélni. Ebből kifolyólag mikor 20-21 évesen vágtunk bele a zenekarba, már nem változtunk olyan sokat, mint, akik tizenéves fejjel állnak neki zenélni. A tinédzsereknek vannak ilyen-olyan korszakai, mi ezeket átugrottuk. Én például ugyanazokat a zenekarokat szeretem most is, mint amikor elkezdtük az egészet. Rengeteg banda ugrál a stílusok között: kezdenek gördeszkás punkkal, aztán egy éven belül teljesen más irányban haladnak tovább. Ez számos zenekarra igaz, akár az Alvint vagy bármelyik más brigádot is nézem. Ránk nem jellemzőek az ilyen nagy váltások.
Feri: Szerintem az Alvin az tök jó.
Barna: Én nem azt mondtam, hogy szar, szerintem is jó.
Mi bajotok az Alvinnal?
Feri: Igazából semmi, nem vagyunk haragban. Jót dumáltam vele tavaly a Rockmaratonon, és idén is lesz olyan fesztivál, mikor egy napon fogunk játszani. Nem tartoznak a kedvenceink közé, valószínőleg ők sem rajonganak értünk, de hát egy közegben mozgunk, így aztán beszélgetünk egymással.
Számodra kik a meghatározó külföldi és hazai punkbandák?
Feri: A külföldiek közül egyértelmően a Dead Kennedys a nagy kedvenc. Utána a Sex Pistols, Stranglers, Buzzcocks, X-Ray Spex, de az amerikai vonalból a Ramonest és Iggy Pop-ot is szeretem. Magyarok közül meg az Európa Kiadó, a Kretens, és az URH visz mindent.
Melyek a meghatározó Picsa lemezek számodra, és melyik a kedvenc punklemezed?
Feri: Nehéz kérdés, igazából az utóbbi 10 év összes termése. Mindegyiket valamiért szeretem, vagy a hangszerelés vagy a témák vagy más miatt. Úgy gondolom mindegyik lemezünk más. Rengeteg együttes sorlemezeket csinál, mi azért annyira nem. Szerintem ebben rejlik a Picsa specialitása.
Jövőbeli tervek?
Barna: Sikerült végre megoldani a dobos kérdést. Cimivel most beszéltem az öltözőben, mesélt az ötleteiről.
Feri: Valami punk-free jazz-t összedobunk a következő albumon.
Barna: Ez jó ötlet! A lényeg, hogy haladni fog a munka. Miki egy idő után nem nagyon akart részt venni a közös munkában. Szerencsére találtunk egy embert, aki van olyan jó dobos, mint a Miki és még lelkes is. Reméljük így a számírás is gyorsabban megy majd. Ötleteim már nekem is vannak, jövőre talán egy lemez is meg fog jelenni.
Mit üzentek az olvasóknak? Barna, te gondolom ezúttal se hagyod ki az örökérvényő You’ll Never Drink Alone-t.
Barna: Így van, és hogy mást is mondjak: mindörökké Stranglers és Liverpool.
Feri, te milyen végszót fújsz?
Feri: Ne szakítsátok le a plakátokat, mert az utca hírmondói!

www.hetkoznapicsalodasok.hu
www.myspace.com/hetkoznapicsalodasok
www.facebook.com/hetkoznapicsalodasok

HétköznaPI CSAlódások diszkográfia:
1991 Szép az ország
1992 Vakáció a Balkánon
1993 Vörös Front
1994 Nyaljátok Ki!
1995 A Terrorista Visszatér
1996 A legjobb Picsák
1997 Isten hozott nálunk, Johnny!
1998 Hangulatjelentés
1999 Ludd Tábornok, avagy két műszak fűszag
2000 Szélsődal
2000 SzülinaPUNK
2001 Dollár, Hatalom, Pornó
2001 Archív+
2003 Globalhé
2006 Én József Attila, itt vagyok
2007 Közönség Elleni Izgatás
2009 RIARIAANARCHIA
2010 Inkább 20, mint túsz

Megosztanád az ismerőseiddel?

Oszd meg ismerőseiddel: