III. Műszak lemezajánló: A-PUNK - FÉLRESÖPÖRVE (2011)
A lemezt a lehető legrosszabbkor kaptam meg, épp a Félresöpört Fesztiválon, ahol az A-Punk úgy tűnik, hogy befejezte a pályafutását. Ennek ellenére mindenképp megérdemel pár szót a korong, rég hallottam már ilyesmit. Igazi kézről kézre terjedő punklemez, a borító a zenekarlogó, nyomtatott CD a címmel, belül tracklista, szövegek, pár fotó, ennyi. Semmi felesleges dizájnelem, ez még tényleg punk. Ami, mint olyan, kiment a divatból, de hát mi benne nőttünk fel, mindig előjönnek a szép emlékek egy ilyesmi lemez hallatán. Nincs semmiféle elmászkálás semmilyen irányba, végig klasszikus punkzenét hallunk, és igazából nem is várunk semmi mást. Zeneileg és szövegileg is azt a kilencvenes évekbeli vonalat követi, amit sokan szeretnek még mindig, csak képviselői nem nagyon akadnak már. A szöveg erősen politika és társadalomkritika központú, de a lehető legegyszerűbb, igazi bele-az-arcba stílusban, megmondva a lényeget, olyan igazán punkosan. Néhol egy pici fanyar humorral, kis deszkázás témával feldobják, de alapvetően nem távolodnak el soha az elején elkezdett vonaltól. A zene egyszerű, feszes, ügyes kiállásokkal és egyszerű szólókkal fűszerezve, tényleg a stílus alapvető jegyeinek megfelelve. Valahol a D.I.Y. környékére tudnám elhelyezni, de ez nagyon tágan határolná csak be. Meg felesleges is, unalmas dolog a hasonlítgatás. Gitár, basszus ügyében nem sokat tudok mondani, semmi extra, épp annyi, hogy jól szóljon és remekül lehessen rá bulizni. A dobok mögött a sok zenekarból ismert Csáp ül, ő sem bonyolítja túl, de punkba sokkal fontosabb a pontos, pörgős feszes dobtéma, amit teljesen el is talált. Az ének pont annyi, ami kell, nem hamis, nem is áriázik, Bezi barátunk rekedtesen, némileg ordítva nyomja, ami jól is áll a zenekarnak és bele is illik a képbe. Egyszerű ez is, de nem a két hangon dünnyögős és nem is az artikulálatlanul ordítós fajta. A felépítés is elég egyszerű, a számok egyik fele stúdióban készült, a másik fele pedig koncertfelvételekből lett összeollózva. Meglepő, de a koncertverziók sem szólnak rosszul, pedig a zenekarnak vélhetően nem volt komoly technikája a felvételhez.
Hiába, egy ügyes hangtechnikus bizony csodákra képes szerény eszközparkkal is. A listán amúgy nem szerepel, de ha veszed a fáradtságot és meghallgatod az egész albumot, jó pár feldolgozással is találkozni fogsz többek között a 88-as csoport vagy a Ramones tárházából is. Van egyéb is, de minden poént mégsem illik lelőni előre. És a felkonfok is benne vannak, ami nekem nagyon, de nagyon sok koncertfelvételről hiányzik, pedig annyira fel tudja dobni a számot és nem is kerül semmibe rátenni. Hogy jó-e? Kinek, milyen az ízlése. A teljesen letisztult zenét szerető, kizárólag a modernebb punkrockot meghallgató közönségnek ez nem fog bejönni. Talán azoknak sem, akik a 80-as évek tarajos zenéit hallgatták, mert nekik túl tiszta. De akik velünk egy korosztályban nőttek fel és sokat hallgatták a kilencvenes magyar punkokat, annak mindenképp tetszeni fog. Meghallgatni egyébként is érdemes, mert nem sok ilyen zenekar maradt, főleg nem ilyen tagokkal, akik nem a szánalmas kétagysejtes kategóriába valók, de ez már igazából csak akkor számít, ha élőben is találkoztok velük, akár ebben, akár más formációban. És, hogy mi a véleményem a feloszlásról?
" Nem lesz ez így jó, baszd meg inkább a kurva anyád!!"
- Pipi

Megosztanád az ismerőseiddel?

Oszd meg ismerőseiddel: