Ez a hónap ilyen visszaemlékezősre sikeredett. A Tatu 18 emlékeim szerint tavaly novemberben oszlott fel, amit elég sokan nehezményeztünk is, de sajnos az elhatározásukon nem változtattak. Viszont Mesti összedobott egy amolyan búcsú- vagy emléklemezt.
A régi Tatu dalok közül válogatott ki néhányat, amiket felvett újra és az egészet megfejelte egy vadonatúj bónuszszámmal Büszke punkok címmel. A régi felvételek, mondjuk úgy, hagytak némi kívánnivalót maguk után minőségileg. Hát ezt most nem igazán kenhetjük rá. Mesti ugyan egyedül készítette az egészet, de nagyon össze lett rakva. A dob gépről megy, de elég pontosan az lett beütve, amiket anno Ákos is dobolt. A trombita ugyan nagyon hallhatóan nem trombita, csak szinti, de ennyi belefér. Viszont úgy nem csak újra lettek véve és keverve a dalok, hanem kicsit újra is gondolta őket, így került bele rengeteg új szóló, kiállás, teljesen átvariált gitárriffek, plusz versszakok, de még rapbetét is akad. A vokál valami mesésen össze lett rakva, és annál többet semmi, de tényleg semmi nem tud dobni egy zenén. Az egész ingyenesen letölthető és érdemes is letölteni. Nem várok a végéig azzal, hogy elmondjam, ez egy kurva jó válogatás lett. A korábbi keverési gondokat itt elég jól sikerült kiküszöbölni. Bár házi készítésű minden, nagyon sok zenekar örülne, ha így szólna a lemezük. Direkt megzavartam egy jobbféle hangtechnikára, hadd lássam, mit tud. Hát elég sokat. Persze, a régihez viszonyítok, de ez még országos viszonylatban is simán megállja a helyét. Pluszként Mesti is jobban énekel, mint pár évvel
ezelőtt, sokkal punkrockosabb lett az egész. Csakis előnyére vált. Kevésbé van érzelmesre véve a hangulat, sok bulizós szám került rá, de a szerelmesebbek is úgy lettek összehozva, hogy sokkal kevésbé tűnik érzelgősnek. A Nem vagy egyedül új változatta például hihetetlenül odaver, de a többi sem panaszkodhat.
Szerettem a régi Tatut, így feltuningolva pedig szépen fellépkedtek a legjobbak közé. Nagyon kár, hogy csak az emlék marad meg, mert ők egy igazán szerethető zenekar voltak. Azért egy utolsó bulira még várnak minket októberben Tatára a szintén feloszlott Enema társaságában, senki ne hagyja ki, mert több ilyen valószínűleg nem lesz. Bár azért halkan megjegyezném, hogy szívesen látnánk, ha nem csak tíz év lenne Tatán, hanem még sok… Addig meg egy nő éjszakára, egy cigi a számba, tíz Hubi az agyba és hagyjál magamra!
Pipi

Megosztanád az ismerőseiddel?

Oszd meg ismerőseiddel: