A Ska-P (ejtsd: [ɛsˈkape], a jelentése kiolvasva „szökés, menekülés”) spanyol ska-punk együttes. Madrid Vallecas nevű városrészében alakult 1994-ben. A K-betű a névben különleges, hiszen a spanyol nyelvben c vagy qu jelöli a k-hangot. A K használata utal a vallekas-i munkáskerület munkásainak büszke öntudatára, másrészt a baszk nyelvre is, melyben k-t írnak c vagy quhelyett. Társadalmi üzenetét tekintve egy radikális baloldali zenei csoportként kategorizálható. Többek között baloldali nézetei és elismerten kiváló zenéje miatt az egyik legnépszerűbb ska-punk együttes Spanyolországban és Európában. Észak-Amerikában kevésbé ismert, mint Európában, de Mexikóban és Dél-Amerikában népes rajongótáboruk van.

A SKA-P zenéjében a zenészek politikai-társadalmi nézetei tükröződnek, a vidám, gyors ritmusú, energikus zenei hangzáshoz kritikai hangvételű, hétköznapi és fontos társadalmi problémákat is boncolgató szövegek társulnak. Ilyenek például a globalizáció hatásai, antikapitalizmus, az USA igazságtalan politikája a világ más országaival szemben, Latin-Amerika országainak szabadságmozgalmai, az emancipációs törekvések melletti kiállás, az emberi jogok védelme, a halálbüntetés eltörlése, a Katolikus Egyház (szerintük) túlzott konzervativizmusa, anti-nacionalizmus, ezen belül anticionizmus, antifasizmus, a marihuána legalizálása, a bikaviadalok eltörlése, az állatok jogai. A tagok öltözködési stílusa, frizurája (punk-taraj) a baloldali punkszubkultúrához való kötődésüket jelzi. Egyik legközismertebb daluk a Cannabis, a marihuána legalizálását támogatja.

A SKA-P-t 1994-ban egy baráti társaság alapította a madridi Vallecas-ban, ska zenekarként kezdték. A kezdeti felállás a következő volt: Pulpul -- ének és gitár, Toni Escobar -- gitár és ének, Julio -- basszusgitár, billentyűs és énekes, Pako -- dobos. Még \\\\\\\\\\\\\\\'94-ben megjelent első, 9 számot tartalmazó CD-jük, melynek címe nem más, mint SKA-P. A későbbi, igazán híres albumokhoz képest ez még nem büszkélkedhet nagyon magas eladásokkal. Viszont megalapozta népszerűségüket, főleg a Como un rayo című dallal, mely egy induló a Rayo Vallecano vallecas-i futballcsapat részére. Számos koncertet adtak az Extremoduro és a Platero előzenekaraként.

Toni, a gitáros kilépett 1995-ben, munkája miatt. Helyette Joxemi jött, és Pipi is ekkor csatlakozott. Ő Pulpul barátja volt, és eleinte csak a koncertek egyes részeinél, jelmezbe öltözve vett részt a műsorban. Később ő lett a második énekes. 1996-ban megjelent a második lemezük, El vals del obrero címmel. Ez által lettek igazán közismertek, főleg a Cannabis című dal lett sláger. Részt vettek a 9. Vallekas Rock Festival-on, ahol sokan megismerhették őket.

Harmadik lemezük, az Eurosis 1997-ben jelent meg. Turnéjuk során felkeresték Franciaországot, Spanyolországot, és először jártak Latin-Amerikában: Argentínában és Mexikóban. Pako, a dobos kivált a bandából, helyét Luisimi foglalta el.

2000-ben adták ki a Planeta Eskoria című albumot, mely sokak szerint a legjobb dalaikat tartalmazza, melyet a keményebb énekhang, és a pergősebb ritmus jellemez. Ugyanakkor, az előzőekhez hasonlóan, ezen az albumon is találunk vidám énekeket, a szövegek tartalma is a korábbiakhoz hasonló. Ezekkel a dalokkal turnéztak Franciaországban, Svájcban, Olaszországban és Spanyolországban. Ekkor váltak igazán nemzetközi hírű együttessé. Két évvel később jelent meg következő lemezük a ¡Que corra la voz!, mely a zenészek szerint a legkidolgozottabb. Jellemzi a stílusok keveredése:egyes dalokban vidám ska-val, másokban kemény, gyors ritmusokkal találkozunk. Turnéjuk során az előző turné országain kívül meglátogatták Magyarországot, Belgiumot, Hollandiát és Ausztriát, Latin-Amerikában pedig Argentínát, Chilét és Mexikót. Ekkoriban csatlakozott a zenekarhoz Txikitín, a trombitás, és Gari, a harsonaművész, mindketten a spanyolországi Bilbaoból valók.

2004-ben jelent meg a feloszlásuk előtti utolsó lemezük, Incontrolable címmel.

2004 végén az együttes kiadta új albumát, majd körülbelül 2 hónappal később váratlanul bejelentették hogy feloszlanak. 2005 nyarán tartott búcsúturnéjuk utolsó állomása Buenos Aires (Argentína) volt. A zenekar 2008 áprilisában a hivatalos honlapjukon bejelentette a visszatérését, valamint egy új, 12 dalt tartalmazó album tervét. A szünet okáról annyit mondtak, hogy pihenésre volt szükségük. 2006-ban Pulpul írta a hivatalos weboldalra egy bejegyzést, miszerint ő éppen dalokat ír, melyek reményei szerint egy új SKA-P albumon szerepelhetnek majd. Pipi közben megalapította a The Locos nevű, a SKA-P-ra hasonlító ska-punk bandáját. Joxemi pedig 2006-ban részt vett a No Relax elnevezésű punkzenekarban.

2007 október 12-én, két évvel a feloszlás után, Pulpul a hivatalos oldalon egy lehetséges visszatérésről szóló bejegyzést írt. Pipi kivételével a zenekar minden tagja pozitívan reagált. Pipi inkább a Locos-ban játszott tovább, és nem akart visszatérni a SKA-P-be. 2008 október 7-én jelent meg a visszatérést követő első új lemezük, a Lágrimas y Gozos. Egy turnét is tartottak, melynek keretében Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Venezuelában, Ecuadorban, Chilében, Argentínában és Mexikóban jártak.

Tagok: 

• Pulpul - Gitár és vokál
• Joxemi - Gitár
• Julio - Basszusgitár
• Kogote - Billentyűk és kórus
• Luismi - Dobok (1999 óta)
• Pipi - Showman, tartalék vokál
• Pako - Menedzser
• Txikitín - Trombita

Korábbi tagok:

• Toni - Gitár és kórus

Lemezek:

• Ska-P (1995)
• El Vals del Obrero (1996)
• Eurosis (1999)
• Planeta Eskoria (2000)
• ¡¡Que corra la voz!! (2002)
• Incontrolable (2003)
• Lágrimas y Gozos (2008)